Péter negyedik árulása
A szentírás szerint, csak három lehetett, de bizony Péterünk negyedszer is elárulta mesterét, ennek és Pál mesterkedéseinek köszönhetően bár Jézus megváltotta a sárembereket a sátánnal kötött szerződésük és nem a bűneik alól, a sátán követői Ószövetség címszó alatt a világra kényszerítették a sátán felé vállalt kötelmeket. Bár Jézus követőit, mint eretnekeket tűzzel vassal irtották, a Teremtő és a Testé vált ige hite és annak hatása túl erős maradt, jött tehát a felvilágosodás, s miután ez is kevésnek bizonyult, Lúdvérc Allah néven tisztelte meg a világot. Ehhez sok közünk nincs. Péter első árulását a magyarság esetében a római kereszténység felvétele jelenti. Szent Királyaink jöttek, meg akadályozni, de kudarcot vallottak. Az apa Stephanus Rex bűneit az egyház, s nyomán a hamis történet-írok a fiú Stephanus Rex nyakába varrták, s az igazság nyomait így eltüntették.
A második árulás Dózsával indult, kinek képébe maga Attila jelent meg, kinek célja épp az árulás megakadályozása volt, és átszínezte a reformáció, mely épp az ószövetségtől való megszabadulást célozta, és kinek-kinek a maga sok esetben a Teremtővel kötött ószövetségéhez való visszatérését szorgalmazta. A harmadik árulást szintén Attila jött megakadályozni, ezúttal Csontváry Kosztka Tivadar képében, de mint Trianon mutatja, nem járt sikerrel. És ezzel megtörtént a harmadik árulás is. A negyedik a politikai korrektség álarcába bújt hazugság diadalra jutása, nem a tartalom a lényeg, hanem a forma. Ezt játszottuk már évek, évtizedek óta. Ki megtévesztve, ki lehetőségként a sátán világba illeszkedése és előre jutása érdekében kihasználva, és az árulás karmesterei között először jelent meg név szerint is Péter. De ennek semmi jelentősége, mert ez már az utolsó lehetőség, a reményfutam, amelyben népünk még felismerhette és elkerülhette volna a csapdát, kilépve az árulás bűvköréből. Nem tette, egészen 2015-ig egyre mélyebbre süllyedt a hazugság mocsarában, mi közben felemelkedésről papolt. Ez mindegy is, az évezred második évtizedének elején világosan látszott, hogy ezt a próbát elbukjuk. Ekkor nem küldtek senkit. Jártak tanítók, megtévesztett emberek, akik a korábbi próbatételre, a korábbi hősök és szentek erőfeszítéseire hívták fel a figyelmet. Aztán sorra eltávoztak. Bár egy ketten tán még maradtak. A dolgok kétezertizenötre súlyossá fordultak. Ekkor a kegyelem fénye ránk virradt, és úgy határoztak, mégis csak küldenek valakit, nem világra szóló hőst, szent embert, csak egy egyszerű hun szolgát, aki mindig igyekezett teljesíteni a kötelességét. Arra már nem volt idő, hogy egy lélek segítővé cseperedjen az élet útjának elejéről indulva, de az egyik tanító az utolsó kudarcát belátva meghalt 2015-ben, és őt visszaküldhették. S miután e lélek vállalta a feladatot vissza is tért, de Péter s vele az árulás erői erősebbnek bizonyultak. Nem csak nem hallgatták meg, de szólni sem engedték, Attila hadicseléről csak egyszer szólhatott, őseink vízépítészetéről egyszer sem. Kapott más a halál előszobájából visszaküldött segítőket, akik bár az árulás szelleme a próbák során először Péterként öltött testet, kényszerítve, hogy szint valljon és felnyissa a szemeget. De a Gonosz ügyesebb volt, és e helyzettel nem fel, inkább elfedte a valót, az igazat. És Péter negyedik árulása épp most beteljesedni látszik, s akit az árulás megakadályozására küldtek, mellette áll és segíti őt. Hogy mi lesz és a magyarság teljes energia vesztett állapotba hull-e alá a hetvenhetedik mélységbe, vagy hunként támad-e fel teljes erejében és pompájában csak e hun szolga mellé küldött és Péter mellé állt segítőn múlik. Tán, de csak tán van még esély. A gonosz at őt szolgáló tudomány és média segítségével tudatos támadást indított, hite szerint a végsőt, és az antifák, a fák ellenségei lerohanták nyugathon embereit, és a tündék világában a fák ellen indítottak totális háborút. Mindegy, a játék így is véget ért. S mi már hiába koldulunk, az életért. Akinek van szeme, látja a fák egyre erőtlenebbek, betegebbek. Hogy is ne lennének, jól előkészítve azok, akik 10 ezer köbméterszám vezették el innen az éltető vizet, most őket, a szomjúságtól szenvedőket. A hazugság diadalmaskodott, Péter utolsó árulása beteljesedni látszik. De adódhat még egy esély. A Rábaközi tudó emberek megjövendölték a Zengő Sivatag tigrisének eljövetelét, ő az a táltos paripa, akinek a segítségével le lehet győzni a Kárpát-medencét elnyeléssel fenyegető sárkányt. Az utolsó szalmaszál, a hun szolga utolsó feladata. S mivel a szolga felelősség tudó az utolsó leheletéig szolgálni fogja a Világ Teremtőjét, és annak hűséges eszközét, Attilát. Hogy életeken, halálokon vezet-e az útja, éppúgy nem érdekes, mint ahogy az sem, sikerrel jár-e az út végén. A magyarság sorsa így is úgy is beteljesedett. Amint a folyók, patakok vize megdermed, s a meder kicserepesedik, avagy vízfolyás helyett zölden pompázó pocsolyák láncolata tölti ki a világ kereke fordul, az utolsó árulás beteljesedik, s ahogy a nyírkai jóslat írja a nép fele elvész, de amit nem tesz hozzá, elveszejti a másik felét is. A magyarság számára nincs visszaút, irány a hetvenhetedik mélység.
A második árulás Dózsával indult, kinek képébe maga Attila jelent meg, kinek célja épp az árulás megakadályozása volt, és átszínezte a reformáció, mely épp az ószövetségtől való megszabadulást célozta, és kinek-kinek a maga sok esetben a Teremtővel kötött ószövetségéhez való visszatérését szorgalmazta. A harmadik árulást szintén Attila jött megakadályozni, ezúttal Csontváry Kosztka Tivadar képében, de mint Trianon mutatja, nem járt sikerrel. És ezzel megtörtént a harmadik árulás is. A negyedik a politikai korrektség álarcába bújt hazugság diadalra jutása, nem a tartalom a lényeg, hanem a forma. Ezt játszottuk már évek, évtizedek óta. Ki megtévesztve, ki lehetőségként a sátán világba illeszkedése és előre jutása érdekében kihasználva, és az árulás karmesterei között először jelent meg név szerint is Péter. De ennek semmi jelentősége, mert ez már az utolsó lehetőség, a reményfutam, amelyben népünk még felismerhette és elkerülhette volna a csapdát, kilépve az árulás bűvköréből. Nem tette, egészen 2015-ig egyre mélyebbre süllyedt a hazugság mocsarában, mi közben felemelkedésről papolt. Ez mindegy is, az évezred második évtizedének elején világosan látszott, hogy ezt a próbát elbukjuk. Ekkor nem küldtek senkit. Jártak tanítók, megtévesztett emberek, akik a korábbi próbatételre, a korábbi hősök és szentek erőfeszítéseire hívták fel a figyelmet. Aztán sorra eltávoztak. Bár egy ketten tán még maradtak. A dolgok kétezertizenötre súlyossá fordultak. Ekkor a kegyelem fénye ránk virradt, és úgy határoztak, mégis csak küldenek valakit, nem világra szóló hőst, szent embert, csak egy egyszerű hun szolgát, aki mindig igyekezett teljesíteni a kötelességét. Arra már nem volt idő, hogy egy lélek segítővé cseperedjen az élet útjának elejéről indulva, de az egyik tanító az utolsó kudarcát belátva meghalt 2015-ben, és őt visszaküldhették. S miután e lélek vállalta a feladatot vissza is tért, de Péter s vele az árulás erői erősebbnek bizonyultak. Nem csak nem hallgatták meg, de szólni sem engedték, Attila hadicseléről csak egyszer szólhatott, őseink vízépítészetéről egyszer sem. Kapott más a halál előszobájából visszaküldött segítőket, akik bár az árulás szelleme a próbák során először Péterként öltött testet, kényszerítve, hogy szint valljon és felnyissa a szemeget. De a Gonosz ügyesebb volt, és e helyzettel nem fel, inkább elfedte a valót, az igazat. És Péter negyedik árulása épp most beteljesedni látszik, s akit az árulás megakadályozására küldtek, mellette áll és segíti őt. Hogy mi lesz és a magyarság teljes energia vesztett állapotba hull-e alá a hetvenhetedik mélységbe, vagy hunként támad-e fel teljes erejében és pompájában csak e hun szolga mellé küldött és Péter mellé állt segítőn múlik. Tán, de csak tán van még esély. A gonosz at őt szolgáló tudomány és média segítségével tudatos támadást indított, hite szerint a végsőt, és az antifák, a fák ellenségei lerohanták nyugathon embereit, és a tündék világában a fák ellen indítottak totális háborút. Mindegy, a játék így is véget ért. S mi már hiába koldulunk, az életért. Akinek van szeme, látja a fák egyre erőtlenebbek, betegebbek. Hogy is ne lennének, jól előkészítve azok, akik 10 ezer köbméterszám vezették el innen az éltető vizet, most őket, a szomjúságtól szenvedőket. A hazugság diadalmaskodott, Péter utolsó árulása beteljesedni látszik. De adódhat még egy esély. A Rábaközi tudó emberek megjövendölték a Zengő Sivatag tigrisének eljövetelét, ő az a táltos paripa, akinek a segítségével le lehet győzni a Kárpát-medencét elnyeléssel fenyegető sárkányt. Az utolsó szalmaszál, a hun szolga utolsó feladata. S mivel a szolga felelősség tudó az utolsó leheletéig szolgálni fogja a Világ Teremtőjét, és annak hűséges eszközét, Attilát. Hogy életeken, halálokon vezet-e az útja, éppúgy nem érdekes, mint ahogy az sem, sikerrel jár-e az út végén. A magyarság sorsa így is úgy is beteljesedett. Amint a folyók, patakok vize megdermed, s a meder kicserepesedik, avagy vízfolyás helyett zölden pompázó pocsolyák láncolata tölti ki a világ kereke fordul, az utolsó árulás beteljesedik, s ahogy a nyírkai jóslat írja a nép fele elvész, de amit nem tesz hozzá, elveszejti a másik felét is. A magyarság számára nincs visszaút, irány a hetvenhetedik mélység.
Annyit el kell mondanom, hogy a történetben eddig egy Péter sincs. A negyedik árulás, a döntő nem ismert, de mi tudjuk, Péter és Pál tudjuk nyárban, jól megférnek a naptárban és az árulásban is. Csontváry mindössze a Teremtő kétszeri elárulásáról beszél, és a harmadik próbáról, ami közvetlenül előzte meg Trianont, ami jelzi, hogy harmadszor is elbuktunk. Innen jön a párhuzam Péter bibliai árulás sorozatával. Ezért adtam a második próba elbukásával foglalkozó műnek Tél-elő, avagy Péter második árulása címet. Trianonnal nem foglalkoztam, mert itt komolyan latba esik a reformkor, a kiegyezés, Széchenyi és főleg Kossuth szerepe, a negyedik próbáról és annak kimeneteléről nem volt tudomásom. És sajnos csak későn értettem meg, hogy ebben én is szerepet játszom, és a próba jellegének valamilyen formában az ékesszólás erejéhez, és a hazugsággal fertőzött PC beszédnek is szerepe lesz. Amikor a gyűrűk ura hatására kialakítottunk egy fajta szövetséget, melyben önként és dalolva felvállaltam Gandalf karakterét, az eredeti karakter számos jellemvonását, és konfliktusát fel kellett vállalnom, a balroggal való küzdelmét, bukását és halálát, Szarumán árulását. Itt a történetek keverednek, de a mítosz és a kollektív tudattalan működik. Péter jön a bibliából, és a párhuzamból, az árulása megjeleníti szarumánt, vezetéknevében (Balogh) ott rejtőzik a balrog, ténykedéseiben a halál, és ha nagyon távoli és csak a germán medicina által sugallt formában de már az eredeti stroke-om kialakulásában is szerepet játszott. Érdekes dolgok ezek, de ez első sorban a tudattalan játéka, s miután oly korban élünk (Jung szavaival) amikor a mítosz már nem köt össze bennünket az ősök világával, ezáltal a megélt, nem kívülről szemlélt természettel, sőt ellenkezőleg, amikor a haladáseszme épp az ősök világának, ezáltal a megélt és nem kívülről szemlélt természet megtagadását követeli tőlünk ezek a tételek nagyon kevéssé érthetőek. Nem is feltétlen kell érteni, a dolgok ugyanis összeérnek egy pontban, és e pontban mindenki látni fogja a hazugságokkal terhelt szép beszéd mit is ér, és akkor Szarumán, függetlenül az adott színben játszott szerepétől, elfogja veszíteni hangjában, modorában, tehát a forma tartalom fölé emelésében rejlő varázsát. Balogh Péter uramra is ez vár, s mi nem tehetünk semmit, csupán reménykedhetünk gyógyulásában, ami történjen meg érdeme szerint.
VálaszTörlésA teremtőnek, a láthatatlannak, kit mi immár háromszor cserben hagytunk, és most negyedszer is elárulni látszunk. Kérlelhetetlenül szigorú törvényei vannak. A nép nagy része áldozatul esik e szigornak, a többieknek akkor van esélyük, ha a legkisebb fiúnak lesz ereje felkutatni és segítségül hívni a Zengő sivatag tigrisét, és ki tudja érdemelni, hogy a tigris a segítségére siessen- Lesz elég ereje tudása hozzá, és lesz, aki segíti, ha szüksége lesz rá.Vajon adott-e kalácsot az egérkének? Vajon kihúugálta-e a medve talpából az összes tüskét? Sikerrel bújtatta-e el a tigrist üldözői elől, megtanította-e helyes úton járni a tigrissé vált mandarint? És segített-e az anyókának? Olyan kérdések ezek, amelyekre a jövő rejti a választ. Ezeket a válaszokat nagyon sokan nem fogják megismerni, mert egyszerűen nem érik majd meg. de a remény, hogy marad egy nemzedék, mely érti, tudja és teszi, hogy a válasz mindig igen legyen élhet bennünk és éltethet minket, amíg a sors engedi. mára másunk se maradt, csak ez a remény.
g
Nincs kedvem új bejegyzést írni, hát csöpögtetek némi infót, amit úgy is mindenki tud, vagy nem. itt az Ormánságban Sellye körül több mérőállomás január óta 10% körüli, de inkább alatti talajnedvességet mér. Ezt csak az esők idején fejeli meg mint egy 30%-nyi nedvesség a felső tíz centiben, ami arra utal. Na mire is? hogy a talaj sem tud telítődni, nem még az alsóbb rétegekből hiányzó víz pótlódni
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés