Az elmélet és a gyakorlat filozófiai mélységei

Elméletben úgy okoskodtam, hogy ha azért vészeltem át a stroke-t, a kiszáradást, hogy most elvigyen egy vírus, az ugyan különös fintora a sorsnak, de belefér. Különösen a mai helyzetbe, amikor szemmel láthatóan senkinek nem kell a tudás, és a megvalósítására csak az nyit nem túl nagy esélyt, hogy lelkes leveleket írok arról, hogy meg kellene csinálni. 

Aztán felvetéseimre vagy nem kapok választ, vagy elmondják, 

- hogy erre senki nem lesz hajlandó, 

- vagy más fontosabb dolgaik adódnak. 

Aki saját maga körül akar megteremteni bármit, annak felhívom a figyelmét arra, hogy csak nagyon speciális körülmények között tud csak megmaradni az élet egy elsivatagosodó medencében. 

Ha ilyesmit nem ismer, felesleges próbálkoznia, ahogy O.T.-nek javasoltam, 

tegyen pénzzé mindent, állítson össze egy bakancslistát, és valósítsa meg, 

többre megy vele, és a kudarc sem fogja frusztrálni, esetleg akkor, ha egy vírus vagy egy terrorista végez vele, mielőtt a lista végére ér. 

Szóval elméletben minden ok. 

 

A kérdésnek adott némi gyakorlati értelmezési lehetőséget, hogy a minap elkezdett szúrni a hátam a bal oldalon és attól kezdve minden lélegzetvétel fájt. De ilyesmi front idején megszokott, a helyzet nem volt vészes, csupán elgondolkodtató. Éjszakára azonban belázasodtam. A hőmérsékletem nem túl magas, szerencsére, mert a magas láz nem mellesleg emlékezetkiesést, erős járhatatlanságig fokozódó szédülést, eszméletvesztést, súlyosabb esetben alvajárás szerű tüneteket okoz. 

Ezekhez még túl hideg van. Hogy pontosan mennyi is a lázam nem tudom, mert bár lázam olyan 37-38 között lehet, hogy van, de lázmérőm biztos nincs, ez így nagyjából rendben. 

Az orrom csöpög, hurutos köhögésem adódott, rém rossz a közérzetem, de ez lehet nátha, enyhe influenza, bármi, de akár a betegségek megkoronázása is. 

Mint mondottam elméletben egészen mulatságos lenne a koronavírus segítségével bevégeznem ezt az egészet, de a képlet gyakorlati megvalósítása már nem annyira vicces. 

Segítségem nincs, tüzelőm sincs, ma akartam elmenni vásárolni.  ilyen körülmények között három lehetőségem adódik:

1. Nem megyek le, és akkor legkésőbb a jövő hét elejére várt hidegfront idején kihűlök. Ha addig el nem visz a vírus.

2. Kihívom a mentőket. Ez így érdekes, mert korántsem biztos, hogy fertőzött vagyok, a tünetek nem tipikusak, az egész helyzet inkább egy kis gyakorlati árnyalatot ad az elménckedéseknek, a kórházba szállítás közben, vagy után viszont szinte biztos elkapom a vírust, ami valamivel több, mint egy kósza ötlet gyakorlati megvalósulásának felvetése.

3. Megkérek valakit, hozzon fel három, vagy négy csomag brikettet, begyújtóst, vagy más néven alágyújtóst, tegye le a kapuba, jelezzen, aztán menjen el, én meg behordom az árut. Ez olyan filmbe illős, ha regényt írok egy járványról, majd bele is veszem.

4 Ha az előző lehetőség nem jönne be, aminek van némi esélye, felkötök egy maszkot vagy egy sálat, hogy embertársaimat védjem, illetve az előttünk álló felettébb izgalmasnak ígérkező évtizedekben rájuk leselkedő más esetenként kegyetlenebb halálnemnek adjam át őket, és magam megyek el tüzelőért. Ennek e percben a szédülés és egyéb nyalánkságok miatt kicsi a realitása. Bár a birodalmi lépegetőm segítségével egy adag brikettet felhozhatnék, de az kevés lenne, tehát más szállító eszközt kell találnom, vagy többször fordulnom, így egyik ötlet sem tűnik túl vonzónak.

A lázam hajnaltájt volt a legkellemetlenebb, mostanra enyhült, a közérzetem is jobb, és ami azt illeti ha vonzónak nem is, de tán elfogadhatónak látszik a koronavírus által nyitott kapun át lelécelni egy másik dimenzió felé. 

Persze amint romlik az állapotom a lehetőség egyre kínzóbb. 

Egyébként meg olyan vagyok, mint a vizesek szemében a víz, 

valami, ami csak úgy ott van, ha elviszi a koronavírus, legfeljebb majd nem lesz ott, és akkor mi van. 

 

A víz esetében csak sivatag. Mondhatni nem is baj, mert akik ezt teszik, illetve hagyják, hogy szülőföldjükkel, hazájukkal ezt tegyék, nem is nagyon érdemelnek mást. 

 

Azt hiszem hasonló helyzetet eredményez majd a hiányom, ha nem leszek itt vélhetően az az egységes az ősök vonatkozó ismereteinek és eszközeinek minden részletére kiterjedő tudás sem lesz jelen, de az adott helyzetben teljesen mindegy, hogy ugyan adott, de miután senkit nem érdekel, olyan mintha nem is lenne, vagy eltűnik. Az egyik esetben még felmerülhet valami elvi lehetőség, egy halvány esély a gyakorlatba ültetésére, a másik esetben viszont mindenre kiterjedően folytatódik a mai gyakorlat. Ez az út, szerintem a hetvenhetedik mélységbe visz, aki végig megy rajta a mélység rabszolgája lesz, és e tudás nekem éppen elég, hogy ne vágyjak oda.

Röviden ennyit az elmélet és a gyakorlat filozófiai mélységeiről. A kérdést az alapvicc anyósról, a feleségről, és a leányról valamint a háromezer dollárról a néger katonáról, no meg mórickáról és a három pc mód kifejezve rossz lányról a mai pénzéhes világban tán érthetőbb oldalról világítja meg, azaz csak elméletben lehet majd bárkinek dollárja, a gyakorlatban az emberek a saját kapzsiságuk, erkölcstelenségük, és ostobaságuk, összefoglalóan a hetvenhetedik mélység rabszolgái lesznek. 

Azon kevesek, akik az ígéret szerint Jézus jobbján foglalhatnak helyet a mennyei királyságban találkoznak majd, és kezdhetik el szervezni Jézus második eljövetelét. 

Ahogy nézem, e téren nincs túl nagy tolongás a jelentkezők között.

g.