Mit keresek én itt?
Miért jöttem ide? Avagy miért kezdtem írogatni. Csak azért, hogy elmondjam, nincs globális felmelegedés, felesleges volt, aki értelmezi az eseményeket, tud olvasni a jelekből, az felismeri, aki erre képtelen, annak hiába magyarázom. Néhány szalagcím: világszerte tombol a tél. Harmincötezer ember szenvedett súlyos 2-3 fokú fagyási sérülést a Nagy tavak vidékén. Soha nem látott tél Izlandon, a helyzet katasztrofális.
Nos január vége van, mikor tomboljon a tél, ha nem Most. Az USA-ban és Kanadában mindig is hideg volt, Izland északon van, ott kemény a tél. Mindig is az volt. Mi ezzel a gond? tulajdonképpen semmi, hacsak az nem, hogy Exeter vidékén, azaz Anglia déli partjainál, ahol tíz fok alá igen ritkán süllyedt a hőmérő higany szála, január közepe óta, ami pár napot jelent fagy, az ottaniak ismerkednek a dérrel, a felszíni vizek tetején pilléződő jéggel. És ha a tél így folytatja majd a hóval is. Ennyit a globális felmelegedésről. A rendszerelméleti fejtegetések tűnhetnek íróasztal melletti öncélú okoskodásnak, de az Anglia déli tengerpartját meglátogató fagy más kategória. Mi történit itt. Mint mondtam, épp szétesik a rendszer. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy lehet délen sok a kobra, a Golfáramlat egy cseppet sem megy északabbra, és egyelőre nem hivatalos, baráti látogatásra Portugáliába érkezett. Mire Exeterben leesik az első hó, a látogatás hivatalos lesz.
Szóval, aki akarja látni, láthatja, tényleg változik a világ, de valahogy mintha nem melegedne. Ezért felesleges blogot nyitni. De akkor mi végre?
Nos, ha a természet rendszer, aki nemcsak lebontani, de felépíteni is lehet. Kaposváron még az ezredforduló körül elmeséltem, hogyan menne ez a Kárpát-medence léptékében. Kassai Lajos, aki ott volt és hallotta, azt mondotta volt erre: nos, így csak a Kárpát-medencét lehet megmenteni, profitot nem sűrűn hoz, így nem kell majd senkinek. igaza lett. Azért, ha netán úgy gondolja valaki, tenne egy próbát, még nem felejtettem el, hogy kell.
A Kiskunságon is hasonlóval kísérleteztünk, ott sem igen kellett. Amíg partizánkodtunk, haladtak a dolgok, de a gazdák azt hitték, hogy a döntéshozók észérvekkel meggyőzhetők, az önfejűsködést feladva hivatalos útra terelték a dolgot. Hivataloséknak az volt az első dolga, hogy engem kizárjanak a folyamatból, aztán az ígérgetések mocsarába fojtották az ügyet. A helyiek nem adták fel. Addig ügyeskedtek, míg engedélyt nem kaptak, hogy tizenhat helyen elzárhatták a vízelvezető csatornákat. Mire eljutottak idáig, eltűnt a víz, az elzárások EDDA illusztrációk lettek: Nem tudni meddig, őrzik a semmit, de nem valamire, hanem vízre várnak. Talán nem hiába. Mindenesetre, amíg lesz víz, a Kiskunság megmenthető, csak a OVF kezéből kell kivenni a vízgazdálkodás irányítását. De ehhez mi kishalak vagyunk. Ezt be kellett látnom.
Konrad Lorenz életközösségnek hívja a természetes rendszerek építőköveit. Ezen életközösségek egymásba foglaltsági hierarchiáját ki lehetne alakítani a Kiskunság, a Kárpát medence, egy patakvölgy szintjén is, csak ezt épp senki sem akarja, különösen nem azok, akik az adott térségekkel rendelkeznek.
De van más lehetőség is. November táján pár négyzetméteres léptékű életközösségek felnevelésébe kezdtem. Erről akarok itt beszámolni. Az elején nem várhatunk szegényektől túl sokat. Reményeim szerint paradicsomot, uborkát, paprikát, tán sárgadinnyét, borsót, kukoricát és babot adnak majd, sóskát és spenótot, s ha tudok magot szerezni, tán wasabit, meg ilyeneket. A második éven jöhetnek a káposzta félék, majd tán az ötödiktől a krumpli, a répa, retek, mogyoró, s tán befut néhány korán reggel ritkán rikkantó rigó is. Majd látjuk.
Addig is várjunk. Amikor az első eredménye jelentkezik az együttműködésnek, jelentkezem. addig eszénkedem itt, mert eszem az van, de a természetben nincs oksági lánc, okoskodni hát felesleges, gondolkodni lehetne, mert gond van és lesz elég, de ne törődjünk a világ gondjaival. Majd elmúlnak a civilizált világgal együtt. Összpontosítsunk a születendő élet közösségre. Akinek van kedve, tartson velem.
Nos január vége van, mikor tomboljon a tél, ha nem Most. Az USA-ban és Kanadában mindig is hideg volt, Izland északon van, ott kemény a tél. Mindig is az volt. Mi ezzel a gond? tulajdonképpen semmi, hacsak az nem, hogy Exeter vidékén, azaz Anglia déli partjainál, ahol tíz fok alá igen ritkán süllyedt a hőmérő higany szála, január közepe óta, ami pár napot jelent fagy, az ottaniak ismerkednek a dérrel, a felszíni vizek tetején pilléződő jéggel. És ha a tél így folytatja majd a hóval is. Ennyit a globális felmelegedésről. A rendszerelméleti fejtegetések tűnhetnek íróasztal melletti öncélú okoskodásnak, de az Anglia déli tengerpartját meglátogató fagy más kategória. Mi történit itt. Mint mondtam, épp szétesik a rendszer. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy lehet délen sok a kobra, a Golfáramlat egy cseppet sem megy északabbra, és egyelőre nem hivatalos, baráti látogatásra Portugáliába érkezett. Mire Exeterben leesik az első hó, a látogatás hivatalos lesz.
Szóval, aki akarja látni, láthatja, tényleg változik a világ, de valahogy mintha nem melegedne. Ezért felesleges blogot nyitni. De akkor mi végre?
Nos, ha a természet rendszer, aki nemcsak lebontani, de felépíteni is lehet. Kaposváron még az ezredforduló körül elmeséltem, hogyan menne ez a Kárpát-medence léptékében. Kassai Lajos, aki ott volt és hallotta, azt mondotta volt erre: nos, így csak a Kárpát-medencét lehet megmenteni, profitot nem sűrűn hoz, így nem kell majd senkinek. igaza lett. Azért, ha netán úgy gondolja valaki, tenne egy próbát, még nem felejtettem el, hogy kell.
A Kiskunságon is hasonlóval kísérleteztünk, ott sem igen kellett. Amíg partizánkodtunk, haladtak a dolgok, de a gazdák azt hitték, hogy a döntéshozók észérvekkel meggyőzhetők, az önfejűsködést feladva hivatalos útra terelték a dolgot. Hivataloséknak az volt az első dolga, hogy engem kizárjanak a folyamatból, aztán az ígérgetések mocsarába fojtották az ügyet. A helyiek nem adták fel. Addig ügyeskedtek, míg engedélyt nem kaptak, hogy tizenhat helyen elzárhatták a vízelvezető csatornákat. Mire eljutottak idáig, eltűnt a víz, az elzárások EDDA illusztrációk lettek: Nem tudni meddig, őrzik a semmit, de nem valamire, hanem vízre várnak. Talán nem hiába. Mindenesetre, amíg lesz víz, a Kiskunság megmenthető, csak a OVF kezéből kell kivenni a vízgazdálkodás irányítását. De ehhez mi kishalak vagyunk. Ezt be kellett látnom.
Konrad Lorenz életközösségnek hívja a természetes rendszerek építőköveit. Ezen életközösségek egymásba foglaltsági hierarchiáját ki lehetne alakítani a Kiskunság, a Kárpát medence, egy patakvölgy szintjén is, csak ezt épp senki sem akarja, különösen nem azok, akik az adott térségekkel rendelkeznek.
De van más lehetőség is. November táján pár négyzetméteres léptékű életközösségek felnevelésébe kezdtem. Erről akarok itt beszámolni. Az elején nem várhatunk szegényektől túl sokat. Reményeim szerint paradicsomot, uborkát, paprikát, tán sárgadinnyét, borsót, kukoricát és babot adnak majd, sóskát és spenótot, s ha tudok magot szerezni, tán wasabit, meg ilyeneket. A második éven jöhetnek a káposzta félék, majd tán az ötödiktől a krumpli, a répa, retek, mogyoró, s tán befut néhány korán reggel ritkán rikkantó rigó is. Majd látjuk.
Addig is várjunk. Amikor az első eredménye jelentkezik az együttműködésnek, jelentkezem. addig eszénkedem itt, mert eszem az van, de a természetben nincs oksági lánc, okoskodni hát felesleges, gondolkodni lehetne, mert gond van és lesz elég, de ne törődjünk a világ gondjaival. Majd elmúlnak a civilizált világgal együtt. Összpontosítsunk a születendő élet közösségre. Akinek van kedve, tartson velem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése