Gondolatok a Kocsmában: Miért épp felmelegedés?
Most voltam kinn, még sötét van, sötét és hideg, viszont a nagyon buta, csak telefonálásra alkalmas kézi készülékem szerint 23-hoz képest holnap, tehát gondolkodhatunk. És ha már kocsmában vagyunk, kezdjük a gondolkodást egy kis homoki kadarkával. Mert hogy borban az igazság, és ha kadarkával kezdünk, folytassuk is azzal, előbb szekszárdival, aztán kadarka alapú egri bikavérrel. A borokról ennyi épp elég lesz, akit a kérdés mélyebben érdekel ismerkedjen meg Hamvas Béla: "A bor filozófiája" című írásával, mi pedig nézzük meg milyen igazság lapul a pirosan csillámló folyadék mélyén.
Ha valaki még emlékszik, az energia válság megoldását egy léghajó mentéséhez hasonlítottam. A jármű süllyed a személyzet dobálja ki a balanszokat, aztán midőn kevésnek bizonyul, az utasokat. Első sorban a dél-amerikaiakat és az afrikaiakat. A dolog sokat nem változott, esetleg árnyaltabbá vált, de minek árnyaljuk. Akit érdekel gondolja végig. Elvben erre is szolgál itt ez a kocsma. Ha hinni lehet Kristóf írásának, a megoldás szintet lépett. A kitermelés csúcsra futott ez tény, de a híre eltűnt, mintha meg sem történt volna, elnyelték a globális felmelegedésről szóló tudósítások, riogatások. Sok szén-dioxid kerül a levegőbe, melegszünk, baj van. Mit lehet tenni? Csökkenteni kell a kibocsájtást. Na, azt hogy kell? Kevesebb energiát használunk fel. Érdekes, a kitermelés csúcsa is ezt eredményezné. Az élet minden területén egyre energia-hatékonyabb és egyre drágább megoldások jelennek meg, amelyeket egyre kevesebb ember tud megfizetni. Pedig akadnának egyszerűbb és olcsóbb módszerek, egy lendkerekes megoldás elvben tudná ugyanazt, amit a hibrid autó. Nem bocsájtana ki több szén-dioxidot, sőt az ökológiai lábnyoma is kisebb lenne. Ha ez lenne a lényeg. De ugyanannyi jármű futna az utakon, és bár feleannyit ennének, az energiaválsághoz képest mégis túl sokat. Az elektromos megoldások méregdrágák, és ehhez képest a macera is több velük, a társaság egy része alapból nem tudja megfizetni, mások meg rövid költség-haszon elemzés után úgy ítélik, nem éri meg, és egyszerűbb megoldást keresnek, emiatt a járműforgalom teszem azt a felére csökken. Vagyis az eredeti felhasználás negyedénél tartunk, és egy szó sem esett energiahiányról. A globális felmelegedés megfékezése a cél. Arról nem is beszélve, hogy erre hivatkozva befolyásolni lehet az egyes országok energiapolitikáját, ismét és ismét fel lehet osztani a világot, ahogy pl.Bogár László szerint a Párizsi Klímacsúcson történt.
A kép így egész más jelleget ölt. Akik elkezdték a klímahisztit, egy percig nem vették komolyan. Gondolok itt a világot meghatározó önön létét is tagadó erőre, hogy ismét Bogár László szavait citáljam. Rá egyébként is érdemes figyelni, előadásain, de a Háttérképben is sok megvilágító erejű közlést oszt meg hallgatóival, nézőivel.
Szóval látszott, hogy a sarkok körül valami nem stimmel. Az önmaga lété tagadó erő összerántott egy bizottságot, vizsgálni kezdte a dolgot. Ők vélhetően bevették ezt az üvegház-hatás dumát, kisakkozták, hogy ebből felmelegedés lesz. Hogy ez mit is jelent egy rendszer esetében, nem tudták, de honnan is tudhatták volna, ők még azt tanulták, hogy a természet és a természeti adottság valami, ami csakúgy ott van. A rendszerhez kapcsolódó sajátosságokat figyelmen-kívül hagyó klíma modellek festettek egy képet, amely szerint majd valamikor 2100 után nagy baj lesz. De egyfelől ez elég messze van, másfelől vagy lesz, vagy nem lesz. Ha lesz, akkor mi előre szóltunk, azt is megmondtuk, a kibocsátás csökkentésnek csak négy évszázad múlva érezhető majd a pozitív hatása, ez tehát kipipálva, ha nem lesz, akkor lám, erőfeszítéseink meghozták a maguk gyümölcsét. Az a bizonyos erő, így is úgy is jól jön ki a dologból. A lényeg, hogy ez az egész globális felmelegedés csak a médiában és egyfajta virtuális világban létezik. Na, ezzel meg is volnánk. Jöhet a klímahiszti. És jött is. És a váratlan fordulat sem soká váratott magára. A Jóisten vagy a sors kinek-kinek hite szerint nagy móka mester ám! a kétezres évek elején a föld éghajlata elkezdett összeomlani, először csak lassan, alig észrevehetően, főleg a sarkkörökön túl érezhetően, de 2015-től már a mérsékelt égövben is észrevehetően. A tudomány felkent papjai be is dobták a törülközőt: az éghajlatváltozás ismeretlen területre vitte a tudósokat. Sorra következtek be az ígért katasztrófák, csak épp jóval 2100 előtt. Sőt olyanok is bekövetkeztek, amit nem ígértek. Az időjárás szemmel láthatóan egyre kaotikusabbá vált. Hollywoodban biztos ami biztos összehoztak egy filmet, amelyben a globális felmelegedés jégkorszakot okozott, ha netán arra fordulnának a dolgok az új értelmezésnek is meg legyen ágyazva. Aztán telt az idő, és most ott tartunk, hogy a klímaforgatókönyvek kiégett földet vizionáló meglátásai is és a "Holnapután" fagyos rémképei egyszerre látszanak megvalósulni. Mi közben senki sem tudja mi történik, vagy aki tudja: az éghajlat rendszer szintű összeomlása, nem igen tud mit kezdeni vele, mert érti is, nem is ez mit is jelent, de azt már elképzelni nem nagyon tudja, ez mivel jár.
De kell nekünk pontosan, szinte filmszerűen előre látni az eseményeket? Összeomlás, szétesés, káosz, mindez leépülésre vall. A természet szétesik, köröttünk és bennünk egyaránt. Senni baj. ha így kell lennie legyen. Van ellenszer! Ha valami leépül, el kell kezdeni felépíteni. Ez a leépülés ellenszere. Ha a természet szétesik, kezdjük el összerakni. Hozzuk helyzetbe az önszerveződő rendszereket. Hogyan? Elsőre mindenki a saját környezetében. Amire hatással lehet. Persze tudom, az igazán szép sikereket Kárpát-medencei szinten lehetne elérni. De erre nincs hatásunk. Az összeomlást siettető szakik maguk alatt vágják a fát. Tegyék, amikor végül sikerrel járnak, ők lezuhannak a fáról, egyenest a pokol fenekére, avagy a hetvenhetedik mélységbe. Ott jó helyen is lesznek. Ha akadnak embereke, akik addigra létrehoztak új életközösségeket, önszerveződő rendszereket, magokat, ha tetszik, ezekből újjáépíthetjük az egész világot. illetve segíthetünk annak újjáépítésében. Mert az önszerveződő rendszerek lényege, hogy megszervezik magukat, már ha hagyjuk. Ha segítünk is ebben, akkor a folyamat gyorsabb lesz. Itt az ideje elkezdeni felkészülni és magunkat is felkészíteni a feladatra.
Ha valaki még emlékszik, az energia válság megoldását egy léghajó mentéséhez hasonlítottam. A jármű süllyed a személyzet dobálja ki a balanszokat, aztán midőn kevésnek bizonyul, az utasokat. Első sorban a dél-amerikaiakat és az afrikaiakat. A dolog sokat nem változott, esetleg árnyaltabbá vált, de minek árnyaljuk. Akit érdekel gondolja végig. Elvben erre is szolgál itt ez a kocsma. Ha hinni lehet Kristóf írásának, a megoldás szintet lépett. A kitermelés csúcsra futott ez tény, de a híre eltűnt, mintha meg sem történt volna, elnyelték a globális felmelegedésről szóló tudósítások, riogatások. Sok szén-dioxid kerül a levegőbe, melegszünk, baj van. Mit lehet tenni? Csökkenteni kell a kibocsájtást. Na, azt hogy kell? Kevesebb energiát használunk fel. Érdekes, a kitermelés csúcsa is ezt eredményezné. Az élet minden területén egyre energia-hatékonyabb és egyre drágább megoldások jelennek meg, amelyeket egyre kevesebb ember tud megfizetni. Pedig akadnának egyszerűbb és olcsóbb módszerek, egy lendkerekes megoldás elvben tudná ugyanazt, amit a hibrid autó. Nem bocsájtana ki több szén-dioxidot, sőt az ökológiai lábnyoma is kisebb lenne. Ha ez lenne a lényeg. De ugyanannyi jármű futna az utakon, és bár feleannyit ennének, az energiaválsághoz képest mégis túl sokat. Az elektromos megoldások méregdrágák, és ehhez képest a macera is több velük, a társaság egy része alapból nem tudja megfizetni, mások meg rövid költség-haszon elemzés után úgy ítélik, nem éri meg, és egyszerűbb megoldást keresnek, emiatt a járműforgalom teszem azt a felére csökken. Vagyis az eredeti felhasználás negyedénél tartunk, és egy szó sem esett energiahiányról. A globális felmelegedés megfékezése a cél. Arról nem is beszélve, hogy erre hivatkozva befolyásolni lehet az egyes országok energiapolitikáját, ismét és ismét fel lehet osztani a világot, ahogy pl.Bogár László szerint a Párizsi Klímacsúcson történt.
A kép így egész más jelleget ölt. Akik elkezdték a klímahisztit, egy percig nem vették komolyan. Gondolok itt a világot meghatározó önön létét is tagadó erőre, hogy ismét Bogár László szavait citáljam. Rá egyébként is érdemes figyelni, előadásain, de a Háttérképben is sok megvilágító erejű közlést oszt meg hallgatóival, nézőivel.
Szóval látszott, hogy a sarkok körül valami nem stimmel. Az önmaga lété tagadó erő összerántott egy bizottságot, vizsgálni kezdte a dolgot. Ők vélhetően bevették ezt az üvegház-hatás dumát, kisakkozták, hogy ebből felmelegedés lesz. Hogy ez mit is jelent egy rendszer esetében, nem tudták, de honnan is tudhatták volna, ők még azt tanulták, hogy a természet és a természeti adottság valami, ami csakúgy ott van. A rendszerhez kapcsolódó sajátosságokat figyelmen-kívül hagyó klíma modellek festettek egy képet, amely szerint majd valamikor 2100 után nagy baj lesz. De egyfelől ez elég messze van, másfelől vagy lesz, vagy nem lesz. Ha lesz, akkor mi előre szóltunk, azt is megmondtuk, a kibocsátás csökkentésnek csak négy évszázad múlva érezhető majd a pozitív hatása, ez tehát kipipálva, ha nem lesz, akkor lám, erőfeszítéseink meghozták a maguk gyümölcsét. Az a bizonyos erő, így is úgy is jól jön ki a dologból. A lényeg, hogy ez az egész globális felmelegedés csak a médiában és egyfajta virtuális világban létezik. Na, ezzel meg is volnánk. Jöhet a klímahiszti. És jött is. És a váratlan fordulat sem soká váratott magára. A Jóisten vagy a sors kinek-kinek hite szerint nagy móka mester ám! a kétezres évek elején a föld éghajlata elkezdett összeomlani, először csak lassan, alig észrevehetően, főleg a sarkkörökön túl érezhetően, de 2015-től már a mérsékelt égövben is észrevehetően. A tudomány felkent papjai be is dobták a törülközőt: az éghajlatváltozás ismeretlen területre vitte a tudósokat. Sorra következtek be az ígért katasztrófák, csak épp jóval 2100 előtt. Sőt olyanok is bekövetkeztek, amit nem ígértek. Az időjárás szemmel láthatóan egyre kaotikusabbá vált. Hollywoodban biztos ami biztos összehoztak egy filmet, amelyben a globális felmelegedés jégkorszakot okozott, ha netán arra fordulnának a dolgok az új értelmezésnek is meg legyen ágyazva. Aztán telt az idő, és most ott tartunk, hogy a klímaforgatókönyvek kiégett földet vizionáló meglátásai is és a "Holnapután" fagyos rémképei egyszerre látszanak megvalósulni. Mi közben senki sem tudja mi történik, vagy aki tudja: az éghajlat rendszer szintű összeomlása, nem igen tud mit kezdeni vele, mert érti is, nem is ez mit is jelent, de azt már elképzelni nem nagyon tudja, ez mivel jár.
De kell nekünk pontosan, szinte filmszerűen előre látni az eseményeket? Összeomlás, szétesés, káosz, mindez leépülésre vall. A természet szétesik, köröttünk és bennünk egyaránt. Senni baj. ha így kell lennie legyen. Van ellenszer! Ha valami leépül, el kell kezdeni felépíteni. Ez a leépülés ellenszere. Ha a természet szétesik, kezdjük el összerakni. Hozzuk helyzetbe az önszerveződő rendszereket. Hogyan? Elsőre mindenki a saját környezetében. Amire hatással lehet. Persze tudom, az igazán szép sikereket Kárpát-medencei szinten lehetne elérni. De erre nincs hatásunk. Az összeomlást siettető szakik maguk alatt vágják a fát. Tegyék, amikor végül sikerrel járnak, ők lezuhannak a fáról, egyenest a pokol fenekére, avagy a hetvenhetedik mélységbe. Ott jó helyen is lesznek. Ha akadnak embereke, akik addigra létrehoztak új életközösségeket, önszerveződő rendszereket, magokat, ha tetszik, ezekből újjáépíthetjük az egész világot. illetve segíthetünk annak újjáépítésében. Mert az önszerveződő rendszerek lényege, hogy megszervezik magukat, már ha hagyjuk. Ha segítünk is ebben, akkor a folyamat gyorsabb lesz. Itt az ideje elkezdeni felkészülni és magunkat is felkészíteni a feladatra.
Persze jó tudni, vannak ilyen kezdeményezések, pl. Géczy Gábor Mag közösségei, kik szellemiekben építik magukat.És mások is. Ha valamennyien összefogunk, Mag. Baranta illetve Baranya, Fejér, Hun-fokos és egyéb szövetség sokra vihetjük.
VálaszTörlés