Gondolatok a kocsmában - egy új fejezet elé

Nyitottunk fejezetet mások gondolatainak, kiknek olyan közlendője akad, melyek hozzászólásként sántítanak. Nú, ehhez hozzászólhatnánk épp mi is, de annak is fájna a lába, így aztán teret adunk a tovább gondolásra. Nemcsak magunknak bárkinek. Ehhez a bloghoz tartozik egy postafiók. Akinek hosszabb, egy hozzászólás kereteit meghaladó mondandója adódik, elküldi, én meg kirakom ide a kocsmai gondolatok közé. Bátran merek ilyet ígérgetni, mert az elmúlt napokban nem igen terhelték túl a blogmotor szerverét a hozzászólások. lőtte sem, de előtte nem is volt mihez hozzászólni, így ez természetes. Szóval ezek itt amolyan tovább gondolások lesznek, és hogy érezzük, és értsük a címadásban rejlő iróniát, lássuk miből ered e kis fiók neve.

Még a boldog szocialista világban, melynek azóta vége lett, Józsi bácsi csapata első lett valamiféle szocialista brigád versenyben. Ki is ment hozzájuk valami riporterféle, mert a népnek látnia kellett, hogy élnek a kiemelkedő munkát végző szocialista brigádtagok. Ha kiment, hát jól tette, mert Józsi bácsi el is mesélte egy napját. Reggel fölkel, számításba veszi a tennivalókat, aztán mielőtt megijedne a sok munkától, iszik egy deci pálinkát, hogy lehiggadjon. Eddig jutott Józsi bácsi, midőn a riporter leintette. Nem lesz ez így jó, az alkohol fogyasztás méltatlan a szocialista embertípushoz, inkább olvasson helyette a Népszabadságból. Legyen gondolja az öreg, aztán helyesbít: mielőtt megijedne a sok munkától, olvas egy cikket a népszabadságból, attól megnyugszik, aztán, mutatva, hogy megtanulta a leckét így folytatja: amint kiérünk a mezőre, jön Sanyi, körbeadja a Népszabadságot, ki-ki olvas pár lelkesítő sort, és kezdődhet a munka. Hazafelé betérünk a könyvtárba, ott elolvasgatunk záróráig, aztán, akinek elég volt hazatér, aki még szomjazik - A hírekre - toldja be a riporter. Igen a hírekre, hagyja rá Józsi bácsi, betér Sanyihoz. Miért pont hozzá? Miért, miért? Mert neki saját nyomdája van.

Ennek a kis tréfás történetnek a kifordítása jelenti azt a virtuális kocsmát, amiben járathatjuk az eszünk, és az itt megforduló gondolatok jelennek majd meg e keretek között. Tán kissé ironikusan, tán kifordítva, de mindenképp hűségesen. Nú, egyelőre legyen elég ennyi, akad itt néhány írás az egri hősökről, a tokaji szóló szőlőről, szatmári mosolygó almáról, gönci csengő barackról, olvasgassunk egy kicsit, hisz sok nem kell, és ennek a sokféle írásnak a végére érünk. A gondolkodást meg hagyjuk holnapra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Éghajlatváltozás - a médián túli valóság

szkíta tájépítészet tudása

Péter negyedik árulása