Egy pohár tiszta víz és a klímabűnözők.

Ha önvallomással kezdeném, és miért ne tenném, azt kellene mondanom, sok barátom akad, akik telefonon, levélben, emailban tudatják velem, hogy tévedek, mert van globális felmelegedés. itt töredelmesen be kell vallani, tényleg van, a média és a jelenlegi politikai narratívák virtuális világában. Ott nagyon is van. A valóságban, a körülöttünk lévő fizikai világban, annál kevésbé. Amikor Al Gore elkezdte hirdetni a felmelegedés dogmáját, fel kellett volna figyelni arra, hogy túl simán megy neki. Mindenki az ő mantráját igyekezett alátámasztani. Tudok ellen példát is. Iván Gorcskov és Anasztázia Makarova biotikus pumpáról szóló korszakos felfedezése koránt se örvendett ilyen népszerűségnek, és a tudományos (gaz)emberek leginkább odáig jutottak el, hogy teleszórják az internetet a kétségeikkel. Persze, mert Al Gore téziseiből politikai fegyvert lehetett kovácsolni, a két orosz tudós felfedezéséből pedig nem. Az csak arra volna jó, hogy mérsékeljük vele a klímaváltozást. Akkor kik is most a klímabűnözők?

Nézzük át még egyszer. a természet rendszer. Egy rendszer ha valamilyen hőhatás éri, nem kezd el melegedni, hanem amíg képes rá, visszaszabályoz, őrzi a hőmérsékletét, tehát amíg tudja, hűti magát, ha erre képtelen szétesik. Ennyi. A globális felmelegedés nem egészen illik e képbe. Nem véletlenül. Egy rendszerben nincs egyirányú rendszerszintű változás, tehát felmelegedés sincs. Szerencsére a rendszerelmélet erre utaló alapvetései nincsenek bent a köztudatban, lehet tehát mismásolni.  Egy bizonyos tűréshatáron belül változhat a rendszer hőmérséklete, és hogy hol ez a határ, a mai ismereteink alapján lehetetlen megmondani. Ez egy jó érv. csak ordenáré hazugság. A tűréshatáron belül a rendszer semlegesíti a hatásokat, tehát nincs globális felmelegedés, a tűrés határon túl, megindul a rendszer szétesése.
Amikor 2017-ben az éghajlat drasztikusan változni kezdett, túlkeveredtünk a tűréshatáron. Elég ciki, de nincs mit tenni. Persze, ha a valóság szembe megy a narratívákkal, annál rosszabb a valóságra nézve. Attól, hogy minden tudományos elme, kiknek közös jellemzőjük, hogy a természetet nem ismerik, nem tudnak mit kezdeni rendszer voltával, hisz a globális felmelegedésben, esetleg az agyvizük forr fel, de a klíma nem fog melegedni.

Na jó, vegyük sorra mi is történik. A föld kirablása olyan szintet ért el, amikor gyors ütemben fogyni kezdtek az elrabolható javak. Persze a mohó sapiens továbbra is lopni akart, mégpedig a gazdasági törvényszerűségeknek megfelelően egyre többet akart lopni. Mindenféle kitermelési csúcs miatt a földtől egyre kevesebbet lophatott, maradtak tehát az emberek. Tőlük még lehetett lopni. Ehhez kellett egy jó kis fedő sztori. Növekszik a szén-dioxid kibocsájtás, nő az üvegházhatás, jön a klímakatasztrófa. Elébe kell mennünk, kézben kell tartani az energiafelhasználást, a szénhidrogének égetését. Nosza a technokraták neki is kezdtek teljesíteni a feladatot, és a helyzetet félreértve, különféle energiahatékony módszerekkel olcsó kis fogyasztású gépeket állítottak elő, mire jól megbüntették őket, és jöttek a megfizethetetlen technikák mert nem a szén-dioxid kibocsájtás volt itt a lényeg, hanem , hogy a kevesebb energia, ha lehet ugyanannyiba, vagy ha lehet többe kerüljön, mint régen a több. Ha az energia-fogyasztás terén tovább nem növekedhetünk, legalább az energia árának növekedése legyen ugyanolyan dinamikus.
Ezzel megvolnánk. Al Gore kellemetlen igazságában az az igazán kellemetlen, hogy nem valóságos. Csupán hiszti az egész. Vegyük észre, hogy a klímamodellek szerint minden komolyabb változás 2100 utánra várható. Ezt komolyan gondolták, ha lesz is valami, majd évszázados távlatban lesz, az meg kit érdekel, ha meg netán nem lesz, majd ujjongunk egy sort, hogy nem várt sikert hoztak a klímavédelmi beavatkozásaink. Jól ki volt ez találva, és addig működött is, amíg 2015-16 körül el nem kezdett változni az éghajlat. 2017-re bebizonyosodott, hogy nem lokális és időszakos jelenségekről, hanem tartós változásokról van szó. Na ez mindenkit meglepett. Egy-két évig a változásokat könnyedén egyeztetni lehetett a felmelegedés rémképével, de aztán a virtuális valóság egyre messzebb került a fizikai változásoktól. Semmi baj, erre is megvolt az ellenszer, növelték a politikai cirkuszt, jött a kis Gréta Thunberg, meg a klímakatasztrófa, meg a klímavészhelyzet, meg ilyesmi. Megjelentek olyan fogalmak, mint klímabűnöző, klímaterrorista, meg ilyenek. Az már szinte fel sem tűnt, hogy nem az összevissza hazudozó hisztériakeltőket illették e kemény jelzőkkel, hanem a folyton-égő kályhájában szénnel tüzelő Mari nénit, és persze a hazugság szövetből egy laza mozdulattal kitáncoló Trump elnököt.

A rendszer szétzilálódása közben folytatódott, tudományos gazfickóink egyre kevésbé értették, mi történik. De a virtuális térben azért fokozták az agymosást. hiba volt. A klímaváltozás egyre inkább létében fenyegeti a civilizált emberiséget. És miután a civilizáltnak nevezett mohó sapiens nem érti mi zajlik körötte, nem is tud védekezni ellene, pedig lehetne. Ez sok idióta savage, ahogy Stephen King nevezi technokrata embertársait, úgy járt, mint Rejtő Jenő művében az elátkozott parton praktizáló elborult agyú professzor, aki a maláriában szenvedő beteget végtagjainak amputálásával, akart meggyógyítani. Kb. ilyen hatékonya globális felmelegedés elleni harc. Nem is lenne semmi baj, ha az éghajlat, egyébként műsoron kívül ne kezdett volna drasztikusan megváltozni.

Nos, és ahogy elnézem, Észak-Amerikában azt a több tízezer fagyási sérüléseket szenvedett embert, Floridában a fákról potyogó megdermedt hüllőket, a skandináviai partokat messze elkerülő golf áramlatot, úgy vélem egyre nehezebb mindezt, a globális felmelegedés számlájára írni. Igaz, a kanadai határ környékén mindig is hideg volt, csakhogy azon a tájon Jack London írói munkásságának kezdetétől 2018-19 teléig összesen nem regisztráltak annyi fagyási sérülést, mint 2019-2020 telén egyetlen hónap alatt. A helyzet egyre nyilvánvalóbb. A hisztériakeltők csuhája alól nem csak a lóláb lóg ki, de a kámzsa mögül a kecskeszarvak is elő-elő bukkannak.
És akkor vegyünk egy mély lélegzetet, és nézzük mi is történik. Az önszerveződő rendszerek születését az úgy nevezett szukcesszióval jellemezhetjük, amelyben az adott területen egyre bonyolultabb, egyre gazdagabb növénytársulások jönnek létre, amíg a rendszer el nem jut az úgy nevezett klimax társulásig. Az egymásra épülő szerveződési, társulási szintek közé, hiába ültetünk ideje korán a klimax társulásban helyet foglaló növényeket, azok nem fognak tudni természetes mód szaporodni, mert a rendszer még nem tudja eltartani őket. Most ugyanez zajlik csak visszafelé. Vegyünk egy rendszer nélküli állapotot, pl. a Hold felszínét. Ha a föld természetes rendszereit eddig a szintig sikerül lebontanunk, kb azt kapjuk, amit ott láthatunk. Persze vélhetően a légkört nem tudjuk, eltüntetni, a szétesés tehát hamarabb meg fog állni. Ha nagyon ügyes a mohó sapiens, akkor tán a sivatagnál. Volt már ilyen a történelemben, és most is ez vár ránk. A rendszer olyan szintre fog lebomlani, amelyben a civilizált mohó sapiens már nem tud megélni, Eltűnik tehát, és elkezdődhet az önszerveződés.

A helyzet nem túl rózsás, de nem is reménytelen. Csontváry Kosztka Tivadar közvetlenül az első világháborút lezáró békeszerződés, és egyben saját halála előtt a következőket vetette papírra: A láthatatlannak, a Teremtőnek, kit immár kétszer cserben hagytunk, kérlelhetetlenül szigorú törvényei vannak. Most ismét próba alatt állunk, és vagy kikerülünk e megpróbáltatásból újult energiával, mint hunok, vagy teljesen energia vesztett állapotban, mint hontalanok. Azt hiszem a történelem fényében nem kell bizonygatni mi történt. Trianon nem arra vall, hogy teljesítettük a próbát.
Ami engem illet, hiába vártam, hogy megjelenjen egy Csontváry kaliberű ember. Így jártunk, feleim. Én ugyan arra sem vagyok méltó, hogy kioldjam Csontváry saruját, nem érek fel hozzá, de szemlátomást nincs más, tehát velem kell beérni. Mert bizony a láthatatlannak, a teremtőnek kit immár háromszor cserben hagytunk, kérlelhetetlenül szigorú törvényei vannak, és most ismét próba alatt állunk, és vagy kikerülünk e megpróbáltatásból újult energiával, vagy nem kerülünk ki sehogy. Nézzétek meg a meséinket drága feleim. A hős háromszor elbukhat, de negyedszerre olyan táltos paripát kell szereznie, amely segítségével teljesíti a próbát. És itt vannak nekünk az önszerveződő rendszerek, a segítségünkkel bizony táltosparipává válhatnak, velük aztán legyőzhetjük a klímaváltozás sárkányát, már ha a gonosz boszorkány szolgálatába szegődő klímahisztit keltő valódi klímaterroristák szirénénektől időben megszabadulunk. Aki megtudja ezt lépni, és a teremtő szolgálatába szegődik, kikerülhet e megpróbáltatásból, újult energiával, aki inkább a globális felmelegedés ellen fog küzdeni, nem kerül majd ki sehogy. "Timsel", ahogy John Steinbeck olyan érzékletesen elmagyarázza nekünk az Édentől Keletre c. munkájában. Fordulhatunk ide is, oda is, nem kényszerít senki és semmi. Ez a szabad akarat, és ez teremti meg a döntéseink következményeiért való felelősséget. Mi választunk, viseljük hát annak teljes súlyát, álljunk a természet önszerveződő rendszereinek szolgálatába, vagy klíma-hisztizve zuhanjunk a pokol fenekére. "Mond, te mit választanál?"


Megjegyzések

  1. Amikor megjegyzést írok, olyan, mintha magammal beszélgetnék, mindegy. ami érdekes hogy 2014 előtt 78 évvel fagyott be utoljára a Niagara vízesés, utána azonban más öt évet sem kellett várni, hogy ismét jégbe dermedjen, és azóta minden évben befagy. És ez nem igen jelenik meg a tudományos híradások, elemzések lapjain. Legalábbis azon kutatások szerint, melyeket barátaim végeznek, hogy bizonyítsák, a felmelegedés valós, de számomra ezzel csak azt bizonyítják, a tudósok hazudnak, ellenkező esetben nem a felmelegedést hangsúlyoznák! Mellékeltek egy videót, melyen a hőemelkedés látható, ott is, ahol a Niagara található, és az utóbbi három évben tíz fok körül csökkent az átlaghőmérséklet és minden évben tíz fokot maghaladó mértékben csökkent az átlaghőmérséklet. az adatok 2010 előttiek. Zseniális, viszont 2010-ig a klíma csak a sarkkörön túl változott, tehát az éghajlat változásról épp nem mondanak semmit az ábrák. Lehet, hogy a hőmérséklet tényleg emelkedett valamennyit, de ez az az időszak, amikor még tűréshatáron belül marad a rendszer. A "Point of know return" (ez az egyik nagy kedvencem a Kansas lemeze i közül 2015-17 körülre tehető.

    VálaszTörlés
  2. Megint kaptam egy sor adatot a felmelegedésről. Mert bizony van. Egytől egyig 2014 előtti adat, a változások nagyságrendje egy alatti, tehát a statisztikai hibahatáron billeg. Ezzel még nincs is gond, de miután 2017-ben kezdet megborulni a klíma, mind kiterjedésében, mind nagyságrendjében sokkal jelentősebb de egészen más irányba mutató változások köszöntek ránk. Kezdem úgy érezni magam, mint a pokoli toronyban a tűzoltó parancsnok, aki miután felvetette, hogy tán lépni kellene, azt a választ kapta, csak nem gondolja, hogy egy kis szobatűz miatt félbeszakítjuk az ünnepséget. Nos, nem szobatűz volt. Mint ahogy itt sincs globális felmelegedés, adott viszont egy drasztikus változás, amit a rendszer szétesése okoz, pont mint a szukcessziónál, csak fordítva. Feleim, de ha a természet rendszer, egy védett völgyben, medencében, folyók közt mint a Bodrogköz Rétköz, bárhol jól érzékeltethető határok között önállóan is életképes alrendszereket teremthetünk, amelyek menedékként, refugiumként szolgálhatnak, mint szolgált a jégkorszaki fajoknak a Keleméri Mohos, vagy a Bátorligeti ősláp, de említhetnénk a Kárpát-medencét magát, mely teljes terjedelmében ilyen refúgium volt a legutóbbi jégkorszakban. Most megbabonázott konzumidiótaként a globális felmelegedésről szóló szirén éneket követve battyogunk tovább a lenini úton a szakadék mélyére, vagy eszünket és tudásunkat használva menedékké, refúgiummá tesszük saját világunkat? Szerintem nem olyan nehéz döntés ez. Vagy mégis?

    VálaszTörlés
  3. Kedves Géza! Ez egy nagyon jó írás. Megengedi, hogy megosszam a facebook-on a saját profilom alatt? Használjunk ki minden lehetőséget, hogy minél többekhez eljuthassanak a valós információk, hátha.. Köszönöm válaszát, üdvözlettel: Sárvári Barbara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. természetesen, azért tettem ide. de most rosstul van szegénke, nadon

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Éghajlatváltozás - a médián túli valóság

szkíta tájépítészet tudása

Péter negyedik árulása